CPNP vagy MSDS? Mi a különbség a kozmetikum és a háztartási termék bejelentése között?
Amikor új terméket hozunk forgalomba – legyen az egy finom illatú arckrém (1229/2009 EK rendelet) vagy egy környezetbarát felmosószer (200.évi XXV. Kémiai Biztonsági törvény, valamint 1272/2008/EK – jogszabályi kötelezettségek sora vár ránk. A kozmetikumokra és a háztartási termékekre külön szabályrendszerek vonatkoznak, és ha nem vagyunk képben, könnyen eltévedhetünk a rövidítések (CPNP, MSDS, UFI) és dokumentumok tengerében. Ebben a bejegyzésben tisztázzuk a legfontosabb különbségeket.
Kozmetikum = CPNP + TID Termékinformációs dosszié+BJ + Biztonsági jelentés
Ha kozmetikai terméket (például testápolót, szérumot, krémet) szeretnénk forgalomba hozni az Európai Unióban, akkor az első lépés a CPNP-bejelentés. A CPNP (Cosmetic Products Notification Portal) egy online adatbázis, amelyben minden egyes terméket be kell jelenteni, mielőtt az elérhető lenne a vásárlók számára.
A bejelentéshez azonban nem elég csak a receptúrát feltölteni. Szükség van egy úgynevezett PIF-re (Product Information File), azaz termékinformációs dossziéra. Ez a dokumentum tartalmazza:
a termék pontos összetételét,
a gyártási folyamat leírását,
címketervet,
mikrobiológiai stabilitás eredményeit,
és a biztonsági értékelést (Safety Assessment), amelyet csak erre jogosult, képzett szakember készíthet.
Ez utóbbi gyakran laboratóriumi vizsgálatokkal is jár, különösen ha új hatóanyagokról, illatanyagokról vagy érzékeny célcsoportnak szánt termékről van szó (pl. gyermekkozmetikum).
A PIF-et nem kell feltölteni a rendszerbe, de a gyártónak vagy felelős személynek meg kell őriznie és kérésre be kell tudnia mutatni a hatóságoknak.
Háztartási termék = MSDS (vagy mégsem?)
A háztartási tisztítószerek, például mosószerek, fürdőszobai tisztítók vagy ablaktisztítók esetén más a szabályozás. Ezek vegyipari terméknek számítanak, ezért itt a kémiai biztonság a kulcs.
Az első lépés annak eldöntése, hogy a termék veszélyesként besorolható-e (CLP rendelet alapján). Ha igen, akkor kötelező hozzá MSDS (biztonsági adatlap), amely tartalmazza többek között:
az összetevők veszélyességi osztályait,
elsősegély-nyújtási javaslatokat,
tűz- és környezetvédelmi adatokat,
és a tárolási, szállítási tudnivalókat.
Ha azonban a termék nem veszélyes keverék (például növényi alapú, enzimes, természetes illóolajat tartalmaz, de nem irritáló), akkor jogilag nem kötelező az MSDS, de ettől még erősen ajánlott elkészíteni, különösen ha viszonteladóknak, cégeknek értékesítünk, vagy egyszerűen csak szeretnénk profin dokumentált lenni.
2025-től kötelező az UFI kód a háztartási vegyszereknél
A "veszélyes" kategóriába sorolt (figyelem: kisgyermekes háztartásban különösen nem szabad alulbecsülni az egyébként nem veszélyesként jelölt termékeket!) háztartási termékeknél 2025-től már nem elég csak az MSDS. Az új szabályozás szerint minden veszélyes keverékhez (és sok esetben a nem veszélyesekhez is, ha például irritációt okozhatnak) kötelező a UFI kód (Unique Formula Identifier), amelyet fel kell tüntetni a címkén.
Ez a kód egy 16 karakteres egyedi azonosító, amely összekapcsolja a terméket a mérgezési központok adatbázisával. Ha valaki véletlenül lenyeli vagy a szemébe kerül, az orvos a kód alapján pontosan látja, milyen anyagokról van szó – ezzel értékes perceket nyerve az ellátásban.
A kódhoz szükséges adatokat a PCN portálon (Poison Centre Notification) kell feltölteni.
Gyors összehasonlítás
| Terméktípus | Kötelező bejelentés | Dokumentumok | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Kozmetikum | Igen (CPNP) | PIF, biztonsági értékelés, labor | Csak regisztrált szakértő végezheti |
| Háztartási szer | Csak ha veszélyes besorolású (piktogram, H-P mondatok) (CLP alapú) | MSDS (ha veszélyes), UFI (ha kell) | Nem veszélyesnél IS ajánlott az MSDS.gyermekek elöl mindig elzárva tartandó! |
Aki egyszerre gyárt kozmetikumot és háztartási terméket, hamar megtapasztalja, mennyire különböző a két világ. Egyik sem kerülhető meg, ha valóban felelősségteljes, átlátható és jogilag tiszta terméket szeretnénk piacra dobni. A jó hír? Aki egyszer megcsinálja rendesen, utána már rutinszerűen megy minden.
A Greenwashing-ról dióhéjban:
Az uniós szabályozás miatt egyre fontosabb, hogy csak akkor tüntessük fel a „natúr”, „bio” vagy „ökobarát” jelöléseket, ha valóban hiteles, független tanúsítvánnyal (pl. COSMOS, Ecocert, vagy EU Ecolabel) is alá tudjuk támasztani. Ezek nem kötelezőek, de a vásárlók bizalmát és a jogi védettséget is erősítik – így nemcsak a hatóság, hanem a vevő előtt is tisztán látszik: nem csak mondjuk, csináljuk is.
